Warkworth kastély,  Northumberland Tower Bridge Oxfordi Egyetem London Királyi gárda a Buckingham Palota elõtt Flamborough sziklás partja Birmingham Big Ben, London A titokzatos Stonehenge

Angliai utazás

Anglia (angolul England) a Brit-sziget talán legnépszerűbb területe, az Egyesült Királyság legnagyobb és legnépesebb országrésze, egyben az Európai Unió és a NATO tagja. Határai Wales és Skócia, melyek szintén az Egyesült Királyság részeit aékotják. A szárazföldi országhatárokon túl Angliát több oldalról is tenger határolja. Nevét egy germán népcsoportról, az angolokról kapta, akik az 5. és 6. században telepedtek le ezen a területen. Anglia legnagyobb városa London, amely egyben az Egyesült Királyság fővárosa is. Anglia a világ egyik legbefolyásosabb kulturális központja, Angliából sok minden eredeztethető: ilyen az angol nyelv, az anglikán egyház és az angol jogrendszer, mely számos ország jogalapját képzi. Angliában kezdődött el az ippari forradalom, Anglia volt az első iparosodott ország és a Royal Society, az Egyesült Királyság tudományos akadémiájának otthona. Szintén ide köthető az első parlamenti demokrácia megalakulása és egyéb, a jogrendszert, közigazgatást érintő újítások is. Az Angol Királyság 1707. május 1-jéig különálló államot alkotott, ekkor azonban politikai unióra lépett a Skót Királysággal, megalakítva Nagy-Britanniát (a Walesi Hercegség már ezt megelőzően is Angliához tartozott). A brit szó eredete a kelta pretani volt, mely szigetlakókat jelent.

Anglia infó

ÁLLAMFORMA: alkotmányos monarchia
FŐVÁROS: London
TERÜLET: 130.395 km²
NÉPESSÉG: 49.138.831 fő
HIVATALOS NYELV: angol
PÉNZNEM: angol font
GÉPKOCSIJELZÉS: GB
IDŐZÓNA: UTC

Anglia zászlaja

Anglia címere

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezető

Jellegzetes angol főúri kastélyAnglia a világ egyik legbefolyásosabb kulturális központja. Innen ered az angol nyelv, az anglikán egyház és az angol jogrendszer, mely számos országban alapul szolgál. Fővárosa, London volt a Brit Birodalom központja, maga az ország pedig az ipari forradalom bölcsője. Anglia volt az első iparosodott ország és szintén ide köthető az első parlamenti demokrácia megalakulása és egyéb, a jogrendszert, közigazgatást érintő újítások is.

 

 

Földrajz

Angol tájAnglia a legnagyobb területi egység az Egyesült Királyságon belül. Területe 130.395 négyzetkilométer. Hozzátartoznak a parttól nem messze található szigetek is, melyek közül a legnagyobb a Wight-sziget, de megemlíthető még az Orkney-szigetek, Shetland, Hebridák és a Man sziget is. Északon Skócia, nyugaton Wales, a többi irányból pedig az Északi-tenger, az Atlanti-óceán, az Ír-tenger és a La Manche csatorna határolja. Franciaországtól ez utóbbi választja el. A köztük levő távolság 34 kilométer a Doveri-szoros legkeskenyebb részén. A Folkestone közelében található Csatorna-alagút közvetlen összeköttetést jelent az európai szárazfölddel. A francia-angol határ az alagút közepén van. Angliában nagyrészt inkább dombok találhatóak. Hegyek inkább az északi területen találhatóak, melyből kiemelhető a Pennine-hegység, ami Anglia keleti részét a nyugatitól elválasztja. Legmagasabb pontja a Cross Fell, ami 893 méter magas. A tereptípusok közti választóvonalat általában Tees-Exe vonalként nevezik. Az Angol-alföld három oldalról öleli körül a Pennine-hegységet. Az Északkelet-Angol-alföld a Tees folyótól északra (Northumberland területe), a Közép-Angol-alföld pedig a Pennine-hegységtől délre található és az Északnyugat-Angol-alföldben folytatódik. Ez mellett van még egy lapos, alacsonyan fekvő mocsaras terület, a Fens-vidék, aminek nagy részét lecsapolták mezőgazdasági hasznosítás céljából. A legnagyobb természetes kikötő Poole-nál található.

Anglia éghajlata

Anglia a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Az éves csapadék mennyisége jelentős, bár az évszakonkénti hőmérséklet változó.
A napsütéses órák száma a déli partok mentén a legmagasabb. Itt elérheti az évenkénti 1750 órás átlagot, szemben a hegyvidékes területekkel, ahol ez kevesebb mint 1000 óra. A legtöbb napsütés májusban és júniusban van, a legkevesebb pedig decemberben. A leghosszabb havi (napsütéses) időtartam 383,9 óra volt Eastbourne területén (East Sussex) 1911 júliusában. A legrövidebb havi időtartam pedig 0 óra volt Westminster területén (Greater London) 1890 decemberében.
Az éves csapadék megoszlása területenként változik. A Lake District a legcsapadékosabb (2000mm/év felett), de ehhez hasonló adatok jellemzik a Pennine-hegységet és a mocsaras vidékeket is. Azonban Kelet-Anglia, a Midlands, Anglia északkeleti és délkeleti részein ez az érték 700mm/év alatt marad. Jellemzően három napból egy csapadékos (főleg a tél folyamán), bár előfordulnak száraz időszakok is. Esős utcaA legmagasabb napi csapadék mennyisége 279 mm volt Martinstownban (Dorset) 1955. július 18-án. Angliában az uralkodó szélirány a délkeleti, bár a keleti és északkeleti szelek sem ritkák. Viharos erejű szélről akkor beszélünk, ha a szél a szokásos 10 méteres mérési magasságban eléri legalább a 17,2 m/s sebességet 10 percet meghaladó időszakra a nap folyamán. Angliában a legerősebb szelek akkor fordulnak elő amikor az alacsony nyomású légtömegek áthaladnak a Brit-szigeten és környékén. Ez leginkább a téli időszakban fordul elő. Anglia viharos szél által leginkább érintett partjai Devon és Cornwall környékén találhatóak 15 nap/évvel, míg ez a szárazföld belső területein kevesebb mint 5 nap/év. Az éves átlaghőmérséklet az alacsonyabban fekvő területeken 8,5 °C és 11 °C közé esik. A legmagasabb értékek Cornwall környéki partszakaszokon fordulnak elő. A hőmérséklet éves átlaga 0,5 °C-ot esik 100 méterenként a magasság emelkedésével. A Brit-sziget hőmérsékletét nagyban befolyásolja a sziget körül található tengerek felszinének hőmérséklete. A partok közelében februárban végén, március elején a legalacsonyabb a hőmérséklet, míg a szárazföld belső részein ez a január és február körüli időszakra jellemző.
Angliában a legalacsonyabb mért hőmérséklet -26,1 °C volt Newportban (Shropshire) 1982. január 10-én. A legmelegebb hónap általában a július. A legmagasabb mért érték 38,5 °C volt Brogdale területén (a kenti Faversham közelében) 2003. augusztus 10-én. Havazás inkább a hegyekben fordul elő. A hóeséses és havas esős napok száma éves szinten a délkeleti, partmenti részeken 10 nap körül van, míg a Pennine-hegységben ez meghaladhatja az 50 napot.

 

Főbb folyói

A Severn folyó: Az Egyesült Királyság leghosszabb folyója a Severn (354 km hosszú), mely Anglia és Wales területén folyik keresztül.
Jelentősek még az Oxford és London területét átszelő Temze, valamint a Trent és Mersey folyók.

 

Történelmi áttekintő

Őskortól a római korig

A Norfolkban és Suffolkban talált kő- és kovaszerszámok alapján valószínűsíthető, hogy a mai Anglia területén körülbelül 700-750 000 évvel ezelőtt már éltek Homo erectusok ("felegyenesedett emberek"). Ők vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Anglia ekkor még összekapcsolódott az európai kontinenssel. A La Manche csatorna helyén ezidőben egy nagy, nyugati irányú folyó volt, melynek mellékágaiból alakultak ki a Temze és a Szajna folyók.
25 000 évvel ezelőttre tehető az utolsó jégkorszak bekövetkezte, mely során a Brit-sziget meglehetősen elnéptelenedett.
Ez körülbelül 10 000 évvel ezelőtt ért véget. I. e. 6000 körül, a jég olvadásával a tenger szintje megemelkedett és Anglia ezáltal levált az Európai kontinensről. A Brit-szigetet is benépesítő Homo sapiens (az első modern értelemben vett emberi faj) feltehetően 30-40 000 évvel ezelőtt érkezett Észak-Európába és szintén vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott.
A földművelés, mely jelentősen megváltoztatta az emberiség életét, i. e. 5000 és 4500 között érte el a mai Anglia területét. Elterjedése a sziget különböző részein azonban további 2000 évet vett igénybe. StonehengeEmellett elterjedt az állattenyésztés és a háziasított kutya tartása is. A földművelés elterjedését a nagyszámú bevándorlónak tulajdonították, bár DNS vizsgálatokkal bebizonyították, hogy számuk csak 20% körül lehetett. Ezek az új körülmények elősegítették a letelepedett életmód létrejöttét. Megjelennek a közösségi temetkezési szokások is, mely során különböző, fontosnak tartott tárgyat is eltemettek a halottal. A sírnak a Naphoz való elhelyezkedése rituális szerepet töltött be. I. e. 3000-től megjelennek a Stonehenge jellegű kőépítmények.
I. e. 2500-ban beköszönt a bronzkor, melyben megjelenik az Európa más részein már ismert ón és a vörösréz is. Ettől az időszaktól megélénkülnek a kereskedelmi kapcsolatok Európa többi részével. Angliát több bevándorlási hullám is elérte. Az utolsó bevándorlók egyike, az i. e. 1700 körül, a mai Hollandiából és a Rajna-vidékről érkezett Serleg Népe (angolul Beaker Folk) volt. Ők békésen összeolvadtak az őslakosokkal.
A harcias kelták i. e. 800 körül és az azt követő időszakban érkeztek a mai Franciaország és Németország területéről, több hullámban. Ők idővel átvették a hatalmat.
A vaskorszakban a kelta papok, a druidák irányításuk alatt tartották a kelta törzseket, a britonokat, a goideleket, a geeleket, a pikteket és a belgákat.
I. e. 900 és 600 között megjelennek terepviszonyokat védelmi célra kihasználó domb erődítmények (angolul hill forts). A déli részeken ezek jelentőségüket vesztették i. e. 100 körül, de a többi területen fontos szerepet töltöttek be a római hódításig.

 

A római korban

Az i. e. 2. század végétől a Római Köztársaság befolyása elérte a Földközi-tenger nyugati és Franciaország déli részét. Ez a kapcsolatok kiterjesztéséhez vezetett Britannia és Róma között. Kezdetben ez csak a kereskedelemre vonatkozott.
I. e.50 után Gallia meghódítása után a római befolyás egyre erősödött. Britannia meghódítása előtt a rómaiak már diplomáciai kapcsolatban álltak számos törzzsel. Ebben az időszakban a déli területeken új településforma jelent meg, az oppida. Több ezek közül nemcsak politikai, gazdasági és vallási központként működött, hanem pénzérmék előállításával is foglalkozott. I. e. 55-ben Julius Caesar római hadvezér légióival büntetőhadjáratot vezetett Britannia ellen. Ennek az volt az oka, hogy a brit kelták segítették a gall keltákat Róma ellenében. Julius Caesar Kentnél szállt partra és több törzzsel is megütközött. Bár a hadjárat sikeres volt, de átütő sikert mégsem sikerült elérnie. i. e. 54-ben visszatért és legyőzte Cunobelin kelta királyt, majd hadisarc fizetésére kötelezte. Bár Britanniát nem sikerült elfoglalnia, de ez mégis politikai sikert jelentett Caesar számára. Ebben az időszakban egyre több római telepes is érkezett Britanniába. Cunobelin törzsfőnök volt az első, aki politikailag egyesítette a déli területeket és őt már Rex Brittonumként hívták, bár halálával ez az államiság megszűnt. Időszámítás után 43-ban eljött a fő római invázió ideje Britannia ellen Claudius császár uralkodása alatt. A hadjárat sikere révén Britannia római provincia lett. A hadjáratot Vespasianus, későbbi római császár vezette i. sz.43-44-ben. Hóditásai révén kialakult a nagyjából a mai Anglia alacsonyabban fekvő területeire korlátozodó Britannia provincia. A törzsek egy része meg sem próbált harcolni, azonban a kelták zöme a harcot választotta. I. e. 51-ben sikerült legyőzni Caratacust, a Catavellauni törzs vezetőjét, aki az invázió ürügyét szolgáltatta.
Ezt követte a norfolki Boudica királynő lázadása 60-61 körül. A helyzetet végül Cnaeus Julius Agricola római tábornok és helytartó stabilizálta hosszú távon és a hódításokat kiterjesztette a mai Skócia déli részére. Az északi határ végül a Hadrianus fal kiépítésével alakult ki. A meg nem hódított területeken fennmaradt a kelta uralom. A római uralom fejlődést hozott Britannia számára. Új utak és városok épültek. Az első főváros Colchester volt, azonban stratégiai fekvése miatt, az addig jelentéktelen Londinium (a mai London) települést tették meg fővárossá.
A kereszténység a 3. és a 4. században kezdett elterjedni.
I. sz. 367-ben a kelta pikt és kaledón törzsek északról megtámadták a romanizált területeket. Emellett zavart okoztak a szász kalózok is a 3. század elején. A Római Birodalom ereje olyannyira meggyengült, hogy a római hadsereg 409 és 410 körül kivonult Anglia területéről, mivel a csapatokra máshol volt szüksége. Bizonyosfokú római adminisztráció még fennmaradt ezután is Britanniában, de az 450 körül már biztosan megszünt a Római Birodalom részének lenni.

 

Az angolszász Anglia

Kelta romokAz angolszász Anglia történelme a középkor korai szakaszától a normann hódítás közötti időszakot öleli fel. A Római Birodalom bukásától és az ezt követő Angolszász Királyság megalakulásától 1066-ig tartott. Az 5. és 6. századi angolszász Angliáról fennmaradt töredékes tudásanyagot egy Gildas nevű 6. századi brit írónak köszönhetjük. Erre az időszakra tehető a legendás Artúr király uralkodásának ideje is, bár azt nem sikerült tisztázni, hogy ő valóban létező személy volt-e. Az Angolszász Krónikát az angol nép történetéről a 9. századtól kezdték írni, mely szentek életéről szól, azonban költeményeket, régészeti leletekkel kapcsolatos leírásokat és helyiségneveket is tartalmaz.
A 7. és 10. század közötti időszak fő témája a kereszténység elterjedése és Anglia politikai egyesítése volt. A feltételezések szerint a kereszténységet három irányból terjesztették el Angliában. Róma délen, Skócia és Írország északon, illetve nyugaton fejtette ki a hatását.
500 környékén Anglia területén hét kisebb, önálló királyság létezett, az úgynevezett Heptarchia : Northumbria, Mercia, Kelet-Anglia, Essex, Kent, Sussex, és Wessex. Az angolszász királyságok gyakran léptek háborús koalícióra.

 

Az Artúr-legendakör

Arthur király

Uralkodása Britannia aranykora volt, a szerelmes és harcias lovagok kora. Története évszázadokon át képzõmûvészeket és írókat ihletett meg. Korunk tudósai és irodalomtörténészei szerint azonban a valóság nagyon távol áll a legendától. Tengerbe nyúló sziklás földnyelven áll a komor vár, ahol Igraine férjének, Gorlois cornwalli hercegnek visszatértét várja. Ám a herceg képében Uther Pendragon, Britannia királya lép be éjjel a hercegnõ szobájába, a varázsló Merlin kölcsönözte neki Gorlois alakját, hogy kielégíthesse Igraine iránti tiltott szenvedélyét. A nászból egy fiú fogan. Így kezdõdik a legendás Arthur király története, amely oly sok írót és képzõmûvészt ihletett meg, és századok óta tartja fogva az emberek képzeletét. Merlin ellopja Igraine újszülött fiát, és a jóságos Sir Ectorra bízza, hogy mint saját gyermekét nevelje föl. A királynak nem lesz több gyermeke, Igraine és Gorlois házasságából viszont három lány születik, kettõ közülük királyhoz megy majd feleségül, a harmadikat zárdába adják. Ez a lány, Morgana le Fay valahogy varázshatalomra tesz szert, és végül végzetes szerepet játszik féltestvére életében.
Merlin csak a király halála után fedi föl a tizenhat éves Arthurnak származása titkát, de csak azután, hogy a fiúnak sikerült kihúznia a temetõben egy márványtáblára helyezett üllõbõl kiálló kardot. Bár sokan megpróbálták, mindenki elbukott ezen a próbán, amelyet csak “Britannia vér szerinti királya" állhatott ki sikerrel. Merlin azt is elmeséli Arthurnak, hogy Avalonban, a titkok földjén élõ tündérek milyen varázslatot bocsájtottak rá még kisfiú korában. A jóslat szerint Arthur lesz a legkiválóbb lovag és a legnagyobb király, aki csak élt a földön, és “tovább fog élni, mint bárki valaha is gondolhatná". Az emberek új uralkodójuknak térdre borulva esküsznek hûséget, az érsek pedig Arthur fejére helyezi a koronát.

A lovagság kora

Lovaggá ütésArthur jótékony országlása alatt Britanniára 12 évi béke köszönt. Ez az idõ a lovagság igazi virágkora. Camelot-i várában a király maga köré gyûjti birodalmának hûséges és bátor lovagjait (Lancelotot, Gawaint, Percivalt és a többieket) és egy óriási kerek asztal köré ülteti õket. Minden lovag nevét aranyba véseti a székén. Merlin arra tanítja a kerekasztal lovagjait, hogy vessék meg a gyilkolást, kegyetlenséget és a gonoszságot, hogy tartózkodjanak a hazaárulástól, hazugságtól és becstelenségtõl, irgalmazzanak a kegyelmet kérõnek, és fõként arra neveli õket, hogy tiszteljék és védelmezzék a nõket.
A lovagok útra kelnek Camelot-ból, hogy sárkányokkal, óriásokkal és ravasz törpékkel küzdjenek meg. A gonoszság erõivel vívott párviadalaik általában kísértetkastélyokban, sötét erdõkben és elvarázsolt kertekben zajlanak. Büszkeséggel eltelve térnek meg, hogy eldicsekedjenek kalandjaikkal az udvar elõtt. Camelotba hozza Arthur a szép Ginevrát is, hogy királynõjévé tegye. Amikor Lancelot nem bír ellenállni Ginevra iránti bûnös szerelmének, Mordred, Arthur unokaöccse, Morgana le Fay fia, leleplezi a szerelmeseket, és arra kényszeríti Arthurt, hogy ítélje nyilvános megégetésre hûtlen feleségét. Lancelot megmenti a királynõt, és Franciaországba menekül vele. Mielõtt Arthur elindulna seregével a szerelmespár üldözésére, Mordredre bízza az országot, aki a király távollétét kihasználva államcsínyt hajt végre. Britanniába visszatérvén Arthur fegyveresen megütközik Mordred seregével. A csatában Arthur lándzsája Mordred pajzsa alá hatol, és átdöfi a testét. De mielõtt meghalna, Mordred halálos sebet ejt Arthur-on.

Hû alattvalói a haldokló királyt csónakba teszik, amely a tejfehér ködben elsuhan a tengeren Avalon felé.

Britannia Arthur idejében

Arthur király feltehetõen az V. század végén és a VI. elején uralkodott, Mordreddel vívott utolsó csatája 537-ben vagy 542-ben volt. Milyen is volt valójában akkor a szigetország politikai helyzete ? Ki volt az uralkodó ?
A rómaiak már egy évszázaddal korábban fokozatosan kivonták erõiket a brit provinciából, amelyet Julius Caesar i.e. 54-ben hódított meg. Az európai kontinens felõl betörõ barbár jütök, angolok, szászok, valamint a pikt néven ismert északbritanniai törzs erõsödõ nyomása késztette meghátrálásra õket. Az ezt követõ zavaros idõ harcias kiskirályai állandóan hadban álltak az újabb támadókkal, és egymással. Egységes királyságról vagy helyi hatalomnál többel bíró uralkodóról nincs szó az írásokban. A kereszténység egy talpalatnyi helyen sem tudta megvetni a lábát Britanniában, egészen 597-ig, Szent Ágoston és 40 szerzetese megérkezéséig. Britanniában és Európa nagy részén ekkor vette kezdetét a sötét középkor. Ha hihetünk Nennius walesi szerzetesnek, egy Arthur nevû harcos vezette “a britek királyaival együtt" a támadók elleni harcot. A britek története címû, 826-ban írt mûvében Nennius 12 ütközetet sorolt fel, melyekben Arthur a barbárok fölött diadalmaskodott. Az utolsó csatában egymaga ejtette el az ellenség 960 katonáját. Mintegy 150 évvel Nennius után egy ismeretlen walesi krónikás összeállította a brit történelem kronológiáját, a Cambrian Annals-t. Az 537-es évnél szerepel a “camlanni csata, amelyben Arthur és Medraut elesett". A Medraut névben nem nehéz felfedezni a Mordredet. Arthurt ezután 150 évig nem említi történelmi forrás, és akkor is csak a következõ homályos utalás formájában. 1125-ben egy William of Malmesbury nevû szerzetes megemlékezik egy bizonyos harcias Arthur-ról, “akirõl a britek üres szavakban áradoznak csupán, pedig valójában megérdemli, hogy ne csak félrevezetõ mesék és álmok alakja legyen, hanem a történelem is foglalkozzék vele, mert hosszú idõn át düledezõ hazájának oszlopa volt, aki háborúra ösztönözte a parasztság megtört harci szellemét". William egyik kortársára maradt, hogy Arthur-ból uralkodót csináljon. 1139 körül egy walesi diakónus és késõbbi püspök, Geoffrey of Monmouth befejezte monumentális, Britannia királyainak története címû mûvét, amelyben átfogóan tárgyalja a brit uralkodókat a római idõktõl a saját koráig. Nennius, Geoffrey és más korai történetírók munkáit a különbözõ népek hagyományából, kelta és skandináv mítoszokból, sõt a Bibliából kölcsönzött motívumokkal színezte ki.

Geoffrey 12 könyvébõl kettõt szentelt Arthur-nak. Nála bukkan fel elõször Merlin, a varázsló alakja, Ginevra megszöktetése és Mordred árulása. A szegényes történelmi forrásokat képzelt eseményekkel és soha nem hallott személyek felléptetésével színezte ki. Módszerével századokon át ható iskolát, és egy V. századi harcosból hõs királyt teremtett.

A Szent Grál keresése

A Szent Grál egy lehetséges formájaAz Arthur-elbeszélés középpontjában a Szent Grál keresésének története áll. A Grál az a kehely, amelybõl Jézus az utolsó vacsorán ivott. A történelem során csodálatos gyógyító és fiatalító erõt tulajdonítottak neki. A kelyhet (azzal a lándzsával együtt, amellyel a római katona átszúrta a megfeszített Jézus oldalát) Arimatheai József kapta meg, az õ leszármazottai voltak azok, akik végül Britanniába vitték. A legenda szerint, amikor a tiszteletre méltó ereklyék egyik õre elfeledkezett szent kötelességérõl, és buja pillantásokat vetett egy nõi zarándokra, a lándzsa magától nekirepült, és egy soha nem gyógyuló sebet ejtett rajta. Ugyanakkor a Szent Grál nyomtalanul eltûnt.
Merlin Arthur királyhoz Camelotba küldött üzenete indította el az elveszett serleg utáni kutatást. Közölte, hogy nemsokára feltûnik az a lovag, akit a végzet arra jelölt ki, hogy a Grál megtalálója legyen. Arthur és lovagjai pünkösd elõestéjén a kerek asztal körül virrasztottak, amikor vartó villámlás és fülsiketítõ mennydörgés adta hírül a lovagoknak a Szent Grál látomásának eljövetelét: a szent kehely pompás fehér lepellel borítva kecsesen lebegett végig a termen. Nem sokkal ezután egy öregember javasolt egy lovagot a kerek asztal még egyetlen üresen maradt helyére. Ez az ifjú, mint kiderült, nem volt más, mint Sir Galahad, Sir Lancelot fia.

 

Középkori Anglia

Pogány angol, jut és szász törzsek kezdtek bevonulni az így megüresedett területekre, magukba olvasztva a keltákat, és helyi hűbérbirtokok kezdtek kialakulni.
A 7. századra ezek a birtokok olyan angol-szász királyságokká fejlődtek, amelyek magukat kollektívan angoloknak kezdték tartani.
A IX. századi vikingek utódai, a már kissé elfranciásodott normanok bizonyultak az utolsó sikeres hódítóknak. A vikingek behatoltak az északi Skóciába, Cumbriába és Lancashire-be, illetve a dánok betörtek Kelet-Angliába. 871-re csak Wessex, - Saxon kelta tartomány fele a Thames folyó déli részén - maradt angol uralom alatt. A normanok hosszú távra rendezkedtek be a szigeten: várakat, utakat, erődöket építettek. Letörtek minden ellenállást és erős központi hatalmat hoztak létre.
A következő behatoló Normandiai Vilmos volt (hamarosan úgy vált ismertté, mint Hódító Vilmos), aki 12.000 fős seregével érkezett meg Anglia déli részére 1066-ban. A Hastings-i csatában vívott győzelme után kicserélte az angol nemeseket franciául beszélő normannokkal.

 

Hatalmi harcok, polgári forradalom

A következő századot királyi összeesküvések, politikai intrikák, járványok, nyugtalanságok és felkelések VIII. Henrikjellemezték. A franciákkal vívott Százéves Háború a Rózsák belső harcához vezetett. A királypártiak közötti összecsapások a monarchia akkori gyengeségét jelezték. Az új korszakot Richmond grófjának trónralépése jelzi, VII. Henrik néven, aki megalapította a Tudor-dinasztiát. Az újkori angol történelem egyik legellentmondásosabb, de egyben legtehetségesebb uralkodója VIII. Henrik (1509-1548) volt. Házassági ügyei a katolicizmussal való szakításhoz vezettek. Henrik királyt kinevezte az Angol Parlament az angol egyház fejévé, és a Bibliát lefordították angol nyelvre. 1536-ban Henrik feloszlatta a kisebb rendeket és elkobozta a földjeiket az egyház és az állam közötti rossz kapcsolat következményeként.
A monarchia és a parlament közötti hatalmi csatározások a 17. század közepén polgárháborúhoz vezettek, amely egymásnak ugrasztotta I. Károly híveit (katolikusokat, hagyományőrzőket, az angol egyház nemeseit és tagjait) a Cromwell féle protestáns parlamenterekkel. Cromwell győzelme diktatúrát eredményezett, amely véres harcokat váltott ki egész Írországban, és 1660- ra a parlament annyira megelégelte a helyzetet, hogy visszaállította a királyságot.
Ezután következett a folyamatos területszerzés időszaka, amikor Anglia gyarmatokat szerzett az amerikai tengerparton, engedélyezte a Kelet-Indiai Társaság számára, hogy Bombayból működhessen. Anglia egyre növekvő hatalomra törekedett a Brit Szigeteken.
A virágzó birodalom 1772-ben szenvedte el első vereségét, amikor az amerikai telepesek kivívták a függetlenségüket.
Időközben Nagy-Britannia az ipari forradalom olvasztó tengelyévé vált, ahogy a gőzgép, a gőzmozdony, a szén- és vízierőművek elkezdték átalakítani a szállítást és a gyártást. Az ország Midlands részén kialakultak a világ első ipari nagyvárosai, a népesség jelentős átáramlását előidézve. Mikor Viktória királynő átvette a trónt 1837-ben, Anglia a világ legnagyobb hatalmává vált. Flottája uralta a tengereket, összekapcsolva a birodalmat, és a gyárai dominálták a világkereskedelmet. Gladstone és Disraeli miniszterelnökök alatt az ipari forradalom learatta a gyümölcseit; az oktatás általánossá vált, legalizálták a szakszervezeteket és a legtöbb férfi szavazójogot kapott a nőknek az I. Világháború utánig kellett várniuk.

 

Újkori angol történelem

Anglia 1914-ben belépett az I. Világháborúba, amely egy millió angol értelmetlen lemészárlását, valamint az uralkodó és dolgozó osztályok közötti szakadék szélesedését eredményezte. A korábbi megteremtette az alapját egy 50 éven át tartó munkavállalói nyugtalanságnak, amely az 1926-os Nagy Sztrájkkal kezdődött és az 1930-as nagy válsághoz vezetett. Anglia az 1920-as és 30-as években középszerű és vízió nélküli kormányzattal bírt, amelynek nem sikerült szembe néznie az ország problémáival beleértve a császári Németország és Hitler hatalomra jutását. Anglia soha ne add fel Winston Churchillfilozófiáját a II. Világháborúban Winston Churchill alatt kovácsolták. Anglia visszavágott Dunkirkben, és a szakadatlan Luftwaffe bombázások, Singapore és Hong Kong eleste ellenére, lényeges szerepet játszott a Szövetségesek győzelmében. A győzelmi öröm ellenére Anglia erőforrásai és befolyása csökkentek, és másodlagos hatalmi szerepe akkor vált nyilvánvalóvá, amikor először India (1947), majd Malaysia (1957) és Kenya (1963) elnyerték függetlenségüket. Az 1960-as évekig tartott, amíg az ország felépült a háborús károkból, mert addigra Harold Macmillan miniszterelnök szerint az angolok elérték a soha nem volt ilyen jó életszínvonalat. A hatvanas évek visszarepítették Londont a világ kulturális színpadára. Az 1970-es olajválság, a jelentős infláció, a háromnapos munkahét és a társadalom osztályai közötti különbségek is szakadást okoztak a pártokban, így 1979-ben a britek azért választották meg Margaret Thatcher miniszterelnökké, hogy jöjjön és szabadítsa meg őket a bajaiktól. Thatcher szakított a szakszervezetekkel, privatizálta a nemzeti iparágakat, létrehozott egy érdem Margaret Thatcherszerinti elismerést, elküldte a flottát a Falkland szigetekre és polarizálta a brit társadalmat. A leghosszabb ideig uralkodó miniszterelnök volt és mély nyomokat hagyott a britekben, azóta is, hogy egy évtizede kilépett politikai pártjából. A mindig kedves John Major miniszterelnöknek nem sikerült elfogadtatnia a társadalommal a konzervatív gondolkodást és az 1997-es választásokban eltávolították. Anglia Tony Blair miniszterelnök alatt változó hellyé vált. Noha az új seprű jól seper, de a Tory párt két évtizedes győzelmét nehéz elhalványítani és a háború utáni 50 éves jubileum mérsékelt optimizmusra ad okot. A reményteli módszer igazoltnak látszik: az Észak-Írországi békefolyamat sínen van és az Európai Unió ellenesség nem ívódott be olyan mélyen az ország vérkeringésébe.  Jelenleg Európa egyik - hacsak nem a legfontosabb - kereskedelmi és kulturális központjává vált. Mint a kormányzatnak otthont adó főváros, jelentős szerepet játszik a világtörténelem alakításában.

 

Városok, látnivalók

Birmingham

BirmiBirminghamngham több mint egymillió lakosával hatalmas, ugyanakkor mégis vonzó ipari város Anglia szívében, nem messze Stratfordtól, amely a brit autógyártás fővárosaként vált ismertté. Felfedezését a városon keresztül-kasul kanyargó mintegy 32 mérföldnyi csatornán hajózva is megtehetjük. Híres a Hippodrome and the Repertory Színházáról, a Chamberlain Square-n lévő művészeti lehetőségekről, valamint a Bull Kingen található üzletekről, éttermekről, bankokról. A látnivalók közül kiemelkedik a botanikus kert és az ékszerészek negyede is.

 

Látnivalók:

Birmingham virágkorát a 19. században élte. Ha járunk egyet a sétálóutcává alakított Victoria és Chamberlain tereken, a kor emlékét őrző impozáns épületeket és szobrokat láthatunk. A Birmingham Museum & Art Gallery lenyűgöző épület, melyben a műalkotásokon kívül egy kedves, régimódi teázó is helyet kapott. Érdemes betérni egy süteményre. Szánjunk Shakespeare szülővárosára, Stratford-upon-Avonre is egy egész napos kirándulást. A vonatok óránként indulnak a Moor Street állomásról. Birmingham Anglia csatornahálózatának közepén terül el. A város szívében található a kirándulóhajóktól tarkálló Gas St Basin kikötő.

A Brindleyplace és a The Mailbox remek helyek, itt kezdjük el és fejezzük be a békés vízparti sétát; mindkettőben fantasztikus éttermek, bárok és butikok várnak. Az  a modern művészet remekeit mutatja be. A középkori Birmingham emlékeit csak a legrégibb épületeknél fedezhetjük fel, mint amilyen a Bullring-nél található St Martin templom, melynek helyén már legalább a 12. század óta templom állott. A jelenlegi templomot az 1870-es években jelentősen átépítették. Ezen kívül még néhány olyan épületet találni a középkorból és a Tudorok korából, mint a „The Old Crown public house” Digbeth kerületében, a 15. századi „Saracen's Head public house” és az „Old Grammar School” Yardley kerületében.
Számos épület maradt fenn a – György nevű királyokról elnevezett – Györgyök korából. Ilyen például a Szent Fülöp katedrális (St Philip's Cathedral), a Szent Pál templom (St Paul's Church), a Soho Ház (Soho House) Handsworth városrészben, Matthew Boulton otthona, a Perrott's Folly nevű torony (amely állítólag, később J. R. R. Tolkien írót inspirálta) és a Városháza épülete.
Viktória királynő idejében, vársoszerte hatalmas építkezések történtek. Olyan középületek épültek ekkor, mint a Bíróság, a Tanácsháza (lásd a képen) és a Művész Galéria (the Museum & Art Gallery), melyből sok Joseph Chamberlain, angol üzletember, politikus és egyben Birminghami polgármester, védnöksége alatt történt. A Szent Csád katedrális (Saint Chad's Cathedral) volt az első olyan katolikus templom, mely a Reformáció után épült, 1839-ben. A viktoriánus kor jellemző építőanyaga Birminghamben, és másutt is, a vörös tégla és a terrakotta. Ekkoriban terjedtek el az egész városban azok a téglából épült, ikerház-szerű épületekből kirajzolódó utcasorok, melyek egyébként annyira jellemzőek az angol városok arculatára.

 

Bristol

A bristoli katedrálisAnglia hatodik, az Egyesült Királyság kilencedik legnagyobb városa; Nyugat-Anglia legnépesebb városa. 1373-tól város. Fél évezreden át, egészen az 1780-as évekig - amikor az ipari forradalom hatására Liverpool, Manchester és Birmingham gyors fejlődésnek inudult - ez volt a második/harmadik legnagyobb angol város. A Bristoli-csatorna mentén rövid tengerpartja is van. A város a régió kulturális és oktatási központja. A bristoli kikötő kezdettől fogva jelentős szerepet játszott a város fejlődésében; a kereskedelmi kikötőt mára kiköltöztették a városközpontból a Bristoli-csatorna partjára Avonmouth és Portbury mellé. Az utóbbi időben a gazdaság súlypontja a repülőgyártásra tevőtött át, és a város központjában levő dokkokat átalakították kulturális központokká. A város híres zene- és filmiparral rendelkezik és Európa Kulturális Fővárosa 2008 választáson döntőbe jutott.

Birmingham

Birmingham látképeBirmingham több mint egymillió lakosával hatalmas, ugyanakkor mégis vonzó ipari város Anglia szívében. Változatos és dinamikus város gazdag kulturális és pezsgő éjszakai élettel, múzeumokkal, nemzetközi kiállításokkal és rendezvényekkel. Igazi karakterét széles és látványos sétálóutcái, hídjai, illetve eredeti polgári terei adják meg.

 

 

Látnivalók:

Szt. Fülöp-katedrálisA mai város túlnyomó részt a 18., 19. és 20. század eredménye, mivel a város igazi fejlődése csak az ipari forradalom után kezdődött. Ennek megfelelően, viszonylag kevés épület maradt fent korábbról. A középkori Birmingham emlékeit csak a legrégibb épületeknél fedezhetjük fel, mint amilyen a Bullring-nél található St Martin templom, melynek helyén már legalább a 12. század óta templom állott. A jelenlegi templomot az 1870-es években jelentősen átépítették. Ezen kívül még néhány olyan épületet találni a középkorból és a Tudorok korából, mint a „The Old Crown public house” Digbeth kerületében, a 15. századi „Saracen's Head public Brindleyplacehouse” és az „Old Grammar School” Yardley kerületében. Számos épület maradt fenn a – György nevű királyokról elnevezett – Györgyök korából. Ilyen például a Szent Fülöp katedrális (St Philip's Cathedral), a Szent Pál templom (St Paul's Church), a Soho Ház (Soho House) Handsworth városrészben, Matthew Boulton otthona, a Perrott's Folly nevű torony (amely állítólag, később J. R. R. Tolkien írót inspirálta) és a Városháza épülete. Viktória királynő idejében, vársoszerte hatalmas építkezések történtek. Olyan középületek épültek ekkor, mint a Bíróság, a Tanácsháza (lásd a képen) Soho Houseés a Művész Galéria (the Museum & Art Gallery), melyből sok Joseph Chamberlain, angol üzletember, politikus és egyben Birminghami polgármester, védnöksége alatt történt. A Szent Csád katedrális (Saint Chad's Cathedral) volt az első olyan katolikus templom, mely a Reformáció után épült, 1839-ben. A viktoriánus kor jellemző építőanyaga Birminghamben, és másutt is, a vörös tégla és a terrakotta. Ekkoriban terjedtek el az egész városban azok a téglából épült, ikerház-szerű épületekből kirajzolódó utcasorok, melyek egyébként annyira jellemzőek az angol városok arculatára.

Liverpool

Liverpool kikötőjeA város, amely a Beatles-szel ajándékozta meg a világot, még mindig tudja, hogy kell bulizni. Liverpool történelmi kikötője volt a több, mint kilencmillió, Észak-Amerikába és Ausztráliába tartó kivándorló indulási helye; ma pedig történelmi örökségét ünnepli a város és meleg szeretettel inkább marasztalja látogatóit. Ennek fantasztikus elismeréseként elnyerte az Európai Kultúra Fővárosa 2008 címet is.

 


Forrás: WIKIPÉDIA vonatkozó oldalai